-Elárulnád végre,hogy hova a pokolba viszel?!-kérdeztem,miután Casimir már vagy negyed órája fel-alá ráncigált az épületben,miközben én vergődő kismadár módjára próbáltam kiszabadulni a gyilkos tekintetű macska karmai közül.Engedj már el!
Hajcsárom eddig némán tűrte szabadulási kísérleteimet,figyelemre se méltatott.Ekkor viszont,hirtelen megfordult és jó erősen megkoppintotta az orromat.
-Hé!Ez meg mi a búbánatra volt jó?-morogtam,miközben sajgó orrocskámat próbáltam helyre rakni.
-Ezt csinálják az engedetlen házi kedvencekkel,nemde?-vigyorgott Casimir.
-Há-házi kedvenc?!-háborodtam fel.-Én nem az ölebed vagyok,hogy az orromra koppincs,vagy vízzel locsolj le,ha nem engedelmeskedek neked!Nem vagyok a tulajdonod,így nem kényszeríthetsz semmire amit nem akarok és...-Ekkor viszont Casimir újra az orromra koppintott.-Fejezd már be!
-Hú,úgy látom mérges a kiscica.-húzta tovább idegem húrjait,melyeket már így is csak egy hajszál választott el az elpattanástól.
Éreztem,hogy az arcom már ég a dühtől,de Casimirt ez egy cseppet sem zavarta,sőt a mosolya egyre szélesebb és gunyorosabbá vált.
-Nem tudom,mit akartál mutatni,de már nem is érdekel.Annyit kérek,hogy hagyj békén,vagy...-mondtam neki és próbáltam minél fenyegetőbbnek és határozottabbnak tűnni,de sajnos cincogi hangomnak köszönhetően,megint nem jött össze.
-Vagy?Mi lesz,ha nem hagylak?Talán a kiscica felborzolja a szőröcskéjét és lefúj?Vagy talán kiereszti a karmocskáit?-vágott vissza.A hangjában tökéletesen érződött a kihívás.
Már azon voltam,hogy egy leordítom a helyéről az összes szál haját,mikor egy furcsa érzés költözött belém.Azt súgta,hogy ne tegyem,mert így csak tovább rontom a helyzetet.Helyette azt tanácsolta,próbáljam meg meglátni a mélyben lévő Casmirit,aki nagy valószínűséggel normális,nem pedig olyan,mint akit én megismertem.
Akaratlanul is a szemeibe néztem,végül elvesztem a vörös szempárban.Fogva tartottam,akár egy vöröslő örvény,mely nem hagy szabadulni,bármily erősen is küszködsz.Így hát,feladtam a harcot,hogy elfordítsam a tekintetem és inkább az előttem lévő dogokra koncentráltam.
Amint teljesen elmélyültem bennük,képek tárultak a szemem elé.Az elsőn egy fiú volt,aki meglehetősen hasonlított a velem szemben állóra.
Ezután,hangok áradata zúdult a fülemre.Boldog kacajok,kedves társalgások és komoly viták,melyek végén a két fél mindig kibékült.
Rá kellett ébrednem,hogy Casimir nem gonosz és sosem volt az.Az események tették olyanná,amilyen most volt,de valahogyan éreztem,hogy a régi énje még így sem veszett teljesen el.Ha jól szűrtem le a hallottak és látottak lényegét,Casimir csupán segíteni akart a családján,de tett valamit,amitől mindenki meggyűlölte őt.
A düh és a harag nyomtalanul eltűnt a szívemből,csakúgy,mint a gyűlölet,amit eddig Casimir iránt éreztem.Ebben a pillanatban mélységesen sajnáltam és megértettem.Jól tudtam,milyen az,ha valami marhaságot csinálsz és megutálnak érte.
-Hahó!-méregetett furcsa szemekkel Casimir,miközben a kezeit előttem lengette.-Visszatértél már a földre?Vagy talán még mindig Sohaországban vagy gondolatilag?
-Mi miatt gyűlölt meg a családod?-bukott ki belőlem hirtelen a kérdés,mely az egyik legfontosabb eleme volt annak a kirakósnak,mely feltárta előttem Casimir valós énjét.
-Tessék?-kérdezte értetlenül.
-Miért utál a családod?
-Ezt meg honnan a....?-kezdte el,de a kérdés közepén megállt.-Hm...azt hittem később fog előjönni a Látó éned ezen része.
-Tessék?-értetlenkedtem ezúttal én.
-Ez a Látó éned egyik képessége,azt hiszem.A Látók képesek meglátni az igazat,a múltban és a jelenben.-felelte flegmán.
-Ezt meg honnan tudod?-méregettem gyanakodva.
-Sokat olvasok.
-Ennyi?!-akadtam ki.
-Miért,mit hittél,hogy van egy Látó ismerősöm,aki mesélte?-mondta sértődötten.
-Hát...igen.-vallottam be.
-Nem,nincs Látó ismerősöm.-sóhajtotta végül.-Azért tudom ezeket,mert a családom birtokában van néhány olyan feljegyzés,melyeket Látók írtak és beszámolnak bennük a képességeikről is.Emlékszel,ezért tudtuk Damon-nel elmagyarázni neked,hogy mit is tud egy Látó,amikor idekerültél.
Igaz.Amikor kiderült,hogy milyen csodabogár is vagyok,elmagyarázták nekem.
" -És,egy Látónak,vagy mifenének mit kell tudnia?Egyáltalán mit csinál az?-ha jól emlékszem a vadász mellet még ezt mondta Miss Gotham. Látó.
-Nos,ez a szó annyit takar,szépségem,hogy belelátsz az élőlényekbe és néha a tárgyakba is.
-Mi?
-Fhú,nehéz a felfogásod.-mérgelődött Casimir.
-Vagy csak te magyarázol idiótán,Cas.-nevetett a bátyján Damon.
-Mond el te,ha ilyen jó kedvedben vagy!-vágott vissza Casimir.
-Rendben. Rosary-szólt ekkor hozzám-,ajánlom,hogy figyelj,mert csak egyszer fogom elmondani.Szóval,a Látó belelát élőlényekbe és néha tárgyakba.Kifejtve ez annyit jelent,hogy meg tudja mondani a környezetében lévők lelki és fizikai állapotát,ezen felül érzi,hogy milyen hangulatban vannak.Ezen kívül,meg tudják mondani egy tárgy vagy egy élőlény múltját,jelenét és ritkán a jövőjét.De,ez a jósolgatósdi eléggé ritka."
-És miért vagy rossz viszonyban a családoddal?-kérdeztem pár percnyi csönd után.
-Hát,ez egy hosszú történet.-felelte komor mosollya,majd hátrasimított néhány elszabadult tincset.
-Hát,van időnk,szerintem.-kötöttem az ebet a karóhoz.Casimir ekkor rám emelte élénk piros szemeit és pár percig csak némán meredt rám.Nyilván azt mérlegelte,hogy vagyok-e annyira megbízható,hogy meg merje osztani velem a titkát.Végül megadóan felsóhajtott.
-Rendben.Szóval...-kezdte,de ekkor éles csattanás rázta meg a környék csendjét.Mindketten a hang irányába fordultunk és,mikor megláttam,a kettéreccsent fát és a mellette álló alakot,a szívem kihagyott pár ütemet.
Damon volt az,csakhogy azok a gyönyörű,homoksárga szemei most vérvörösen csillogtak,miközben egyenesen felém nézett.Eközben pedig a szája apró vicsorra formálódott,tűhegyes szemfogai kivillantak.Mellkasából éles morgás tört fel,miközben támadó pózban ugrásra készen állt.Tisztán látszott rajta,hogy a vámpíroknál létező legveszedelmesebb állapot,a vérszomj lett úrrá rajta.Ekkor tűnt fel,hogy a hajába falevelek és apróbb ágak gabalyodtak,a ruhája pedig szakadt és koszos volt.Ez arra engedett következtetni,hogy már hosszabb ideje kint lehetett.
-Végre!Már azt hittem itt kell szobroznunk egész nap.-szólalt meg Casimir egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében.
-Várjunk csak!Emmiatt rángattál ide,igaz?-mutattam "Eszevesztett-Damon" felé.
-Fején találtad a szöget,cukorfalat.-felelte,miközben a szemét le sem vette a velünk szemben állóról.-Most pedig,jöjjön kis lénytan,rendben Rosary?Vámpír faj,alapsmeretek,negyedik bekezdés,táplálkozás.Gyerünk.
-Hát,ööö…Fő...fő táplálékuk a vér.Emberi és állat vért egyaránt fogyasztanak,normális esetben havi rendszerességgel.Kivétel...
-Igen?-sürgetett Casimir.
-Kivétel a Vérszomj nevezetű állapot,melynél az alany elveszíti uralmát az elmélye és a cselekedetei felett és a vér utáni vágy lesz úrrá rajta.
-Úgy van.És az eddig tanultak alalapján neked mi a véleményed?
-Az,hogy az öcsikéd elkapta a "Kerge-Marha"kór vérszívó kiadását,nekem meg pont ma kellett egy hatalmasat takarnom.mondtam dühösen.-Te pedig nyilván megérezted a véremet és gondoltad,élő csalinak használsz,hogy előcsalogasd.
-Gyorsan kapcsolsz,cukorfalat.-vigyorogta jókedvűen Casimir.-A kerge-kóros feltevésed is majdnem helytálló volt.De,csak majdnem,ugyanis van egy kis hiba a történetben.
-És mégis mi az?
-Az,hogy Damon négyn nappal ezelőtt ivott vért,a vérszomj pedig csak akkor alakulhat ki,ha az alany minimum két hónapja nem kapott táplákékot.
-De...de akkor lehetetlen,hogy ilyen állapotban legyen.-csattantam fel.
-Igen és nem. Normális esetben tényleg lehetetlen,viszont van egy ritka bogárfajta,az éjféreg,mely szintén vérrel táplálkozik.Ha ezt egy vámpírra teszik,akkor a bogár nyálában lévő méreg a vérszomjra megtévesztően hasonló állapotot idéz elő,amikor a véráramba kerül.
-Mindez szép és jó,de hogyan hozhatjuk rendbe?-kérdeztem idegesen,mikor megláttam,hogy Damon egyre türelmetlenebbül mered ránk.
-Meg kell keresni,hogy hol van az a bogár,ami ezt okozza és le kell szedni róla. Itt jössz te a képbe,cukorfalat.
-Micsoda?!-cincogtam.-Azt várod el tőlem, hogy ingyen büfé módjára sétáljak oda és keressek egy bogarat,miközben ő bármelyik percben rám vetheti magát és lényegében kiiha,mint egy üdítősüveget?!
-Igen,lényegében ez a terv.De hidd el,nemfog bántani.
-Ö,miért is nem?-kérdeztem kétkedve.
-Mert túlságosan kedvel ahhoz,hogy megegyen.-felelte,majd egy hatalmasat lökött rajtam. Én pedig,amint visszanyertem az egyendúlyomat,remegve megindultam az előtem álló vörös,vérre áhítozó szempár felé.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Most komolyan!Normális vagy te,hogy ITT hagyod abba?!
Nem tudom mikor raktad fel ezt a részt,mert nincs kiírva a dátum,de azt tudom,hogy elég rég lehetett.Már háromszor újra olvastam,mert a történet nagyon jó.Tetszik,ahogyan írsz.Igaz,vannak kissebb-nagyobb hibák,de azért senki nem tökéletes,nemde?Értem én,hogy a legizgalmsabb résznél kell abba hagyni,hisz én is ezt csinálom,na,de úgy abba hagyni,hogy nem is folytatod?!
Megőrjíted az olvasókat!Van pár ötletem ,hogy hogyan folytasd,ha kíváncsi vagy rá,csak válszolj itt,én meg majd leírom.Itt a blogom,nézd meg érdemes-e meghallgatni az ötleteimet;egyelőre csak ennyi van kint,az első fejezetet elég esemény dúsra tervezem,pedig nem ilyennek akartam.Örülnék neki,ha folytatnád,mégha nem is az én ötleteimmel. Csielte.blogspot.hu