-Biztos,hogy nem utazol el a szünidőre?-kérdezte Dementria,miközben lefelé kísértem őt és lila hajú barátnőmet.
-Elmehetnél a szüleidhez.-tette hozzá Electra,majd teljes erővel megrántotta súlyos bőröndjét,mire az nagy robajjal a lépcsősor legalján kötött ki.És,-mintha ez nem lett volna elég-a tömött útipakk ekkor oldalra dőlt és mindkét zárja szétpattant.Erre már mi sem tudtunk máshogy reagálni,elkezdtünk tele szájjal vihogni,de úgy,hogy az egész szárny volt hangos.
-Kösz a bíztatást lányok.-mondtam,miután kissé lenyugodtunk.-De,azt hiszem mégis itt maradnék.Tudjátok,mielőtt ide jöttem nem volt velük túl rózsás a kapcsolatom.A válásuk miatt sokat veszekedtek egymással,én pedig ugyanezért velük.Szóval,most az lenne az utolsó hely,ahová mennék.Elég volt nekem az,hogy éjjel-nappal én voltam a búnbak mindenért és nem mondtak el nekem semmit.Nem akarok még a tűzvonalba is kerülni.
-Hát,te tudod.De,én úgy gondolom,hogy meg kellene beszélned velük a dolgot.-vágta rá Electra,mjközben összecsukta a bőröndjét.
-Nektek nem kellene indulnotok?-kérdeztem csípősen és a bejárati ajtó feklé böktem.
-De,igen.helyeselt Dementria,odajött hozzám és megölelt,majd elindult a nagykapu felé.-Jó szünetet!
-Viszont.-feletem.
-Vigyázz magadra Rosary.-mondta Electra ,miközben követte Dementria példáját és ő is megölelt.-És,ha lehet ne keveredj bajba!
-Hidd el,én soha nem keresem a bajt,-ekkor viszont valami megmozdult Electra mögött.Majd kivált lila hajú barátnőm árnyékából és egyenesen felén fordult.
-Sziasztok.-köszönt nekünk Damon,majd felém fordult.-Rosary,beszélnünk kellene.
-De,úgy látszik a baj mindig megtalál.-fejeztem be a mondatomat Electrának,mit sem törődve Damon értetlen arckifejezésével.
-Igaz.-helyeselt Electra,majd sarkon fordult és a válla felett visszaszólt.-Tanácsolom,hogy vigyázz Jamie Noise-zal.A téli szünetben mindig karácsonyi dalokat énekeltet az összes itt maradt diákkal.
-Mi?-kérdeztem riadtan.
-Kellemes szünetet mindkettőtöknek!-köszönt el Electra is,majd Dementriával együtt kislisszoltak a kapunk.Csüggedten bámultam utánuk,egészen addig,amíg rá nem eszméltem,hogy Damon még mindig mellettem áll és ettől a tudattól hirtelen ideges lettem.Továbbra is magam elé bámultam,remélve,hogy elfelejti azt,amiért felkeresett.Hiú ábránd volt.
-Rosary.-szólalt meg csendesen,mire végigfutott a hideg a hátamon.-Mint mondtam,beszélnünk kell.
-Hát...-kezdtem,de azonnal be is fejeztem a beszédet,amint megláttam a Damon háta mögött közeledő illetőt,aki nem más volt,mint Jamie Noise,az osztályunk elnöke. Az ember azt hinné,hogy egy olyan alacsony termetű és kedves kinézetű fiú nem lehet ártalmas,mint Jamie.Pedig a látszat ez esetben hatalmasat csalt,mivel Jamie angyali külsője mögött egy valódi boszorkánymester bújkált. A boszoránymesterek,mint ahogyan a nevükből adódik rendelkrznek a boszorkák mágiájával,de bennük jobban összpontosul a varázslat,így sokkalta erősebbek az átlagos bosziknál. Viszont mindenki állttal köztudott,hogy régebben a boszorkánymesterek a sötét oldalnak szolgáltak.
-Rosary!Damon!-kiáltott oda hozzánk,majd megállt,minden bizonnyal azt várta,hogy odamenjünk hozzá.
-Bocsi Damon,de úgy nézem a kis traccspartinkat új időpontba kell tennünk.-hadartam gyorsan,majd megfordultam és felrohantam a lépcsőn.Meg akartam menekülni attól,hogy Jamie dalos pacsirtát csináljon belőlem és az tűnt a legbiztosabb megoldásnak,ha keresek egy relytekhelyet.
Felmentem a legfelső emeletre valami megfelelő hely után kutatva.Végül az északi folyosó mellett döntöttem.Lazán lepattintottam a lakatot az ajtóról,majd besétáltam a félhomályba burkolózott folyosóra.Semmi sem változott azóta,hogy fél éve itt jártam.Vagyis...csak egy valami,amit minden bizonnyal nem vettem eddig észre.Egy ajtó állt a hosszú folyosó végén egy félig kinyílt,fekete ajtó volt,mögötte rejtelmes,kékes borongással.
-Ez eddig is itt volt?-morfondíroztam magamba és ezúttal nem aggódtam,hogy valaki komplett elmebetegnek néz,amiért magamba beszélek.-Vajon mi lehet a túloldalt?
Jó pár percig csak bámultam az ajtót,de végül a kíváncsiságom kerekedett felül és elindultam az ajtó felé.Óvatosan kintébb tártam,majd beléptem.Ez a folyosó is félhomályban
úszott,de itt a vérvörös falakat éjkékek váltották fel,a parketta pedig fekete volt.A falakon portrék lógtak,melyek egyaránt ábrázoltak nőket és férfiakat.Voltak kövérek,vékonyak,ódiavatú ruhákat viselők és egészen modern göncökben lévők.A legvégén egy lány képe volt aki...
-Ez meg mi a fene?-morogtam értetlenül,miközben a portrét bámultam,amelyen egy pontosan ugyanolyan lány volt,mint én.
-Gondoltam,hogy hamarosan fel fogod fedezni a tiltott északi szárny zárolt szekcióját.-szólalt meg mögöttem egy éles,számomra már jól ismert női hang.
-Miss Gotham.-nyögtem,majd eszembe jutott,hogy azzal,hogy itt vagyok szabályt szegtem és ezért akár ki is csaphat.Így,mint aki már tudja is,hogy halálos ítéletet akarnak a fejére mondani,lehajtottam a fejemet és némán meredtem magam elé.
-Rosary.Tudod,hogy kik itt ezek az emberek?-kérdezte az igazgatónő,miközben a falon lévő képekre mutatott.
-Nem,asszonyom.-feletem meglepetten,mivel arra számítottam,hogy minimum egy jókora fejmosást kapok.
-Ők itt a Fate Mystery Gimnázium volt igazgatói.És ő -mutatott a legelső képre,melyen egy középkorú,igen sármos férfi volt.-a létesítmény alapítója,Vladimir Damn.Ősi vámpír volt,pontosan két évszázada gyilkolták meg aljas módon.Az iskolát eredetileg menedékhelynek szánta azon természet feletti teremtményeknek,kiket üldöztek és máshogyan nem lett volna esélyük az életben maradásra.
-Ponosan hányban épült fel az iskola?-kérdeztem.
-1013-ban.-válaszolta Miss Gotham.
-És,hogyan volt ilyen sok igazgatója az iskolának,ha az alapító,csak kétszáz éve halt meg?
-Úgy,hogy bennevan az igazgatók kézikönyvében,hogy ha halhatatlan kerül az iskola élére maximum száz év után köteles átadni a helyét.
-Értem.-ekkor eszembe jutott a falon lévő legutolsó portré.-Miss Gotham.A legutolsó képen lévő lány,ő ki?
Az igazgató odasétált a kép mellé,végigmérte majd a tekintete hirtelen elkomorodott.
-Ő,Sophie Lawel.az előttem lévő igazgató lánya volt.
-De,akkor miért van a falon?
-Mert eredetileg ő követte volna az apját az igazgatói székbe,csakhogy egy tragikus baleset következtben életét vesztette.
-Mi történt?-kérdeztem.Kezdett ez az egész ügy egyre jobban felcsigázni.
-Elég,ha erről az ügyről annyit tudsz,hogy a lány ember volt és a lehető legrosszabba,egy vámpírba szeretett bele.
-De mi történt?-akaratoskodtam.
-A lány rosszkor volt rossz helyen.A lényeg,hogy volt egy személy,aki nem nézte jó szemmel,hogy ők együtt vannak és végül elintézte,hogy a dolognak vége legyen.
-És,azt még megkérdezhetném Öntől,hogy ki volt az a vámpír?
-Nem vagy te túlságosn kíváncsi?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Elnézést.-sütöttem le a szemeimet.
-Semmi baj.-mondta nyugodtan.-Lassan vég van Jamie Noise énekkarjának.Szerintem indulj el.
Majd Miss Gotham sarkon fordult és és kecses léptekkel kisétált .Én még
jó ideig ott időztem és azon gondolkodtam,hogy pontosan mi történhetett ezzel a Sophie Lawel-lel.Végül,nagy nehezen erőt vettem magamon és vánszorogva lecsoszogtam a földszintre,hogy valami értelmes vagy legalább is annak látszó elfoglaltságot keressek.Végső megold
ásként elindultam a könyvtár felé,mikor egy ismerősen kedves,rég nem hallott hang szólított meg.
-Rosary!
Szinte a szívverésem is megállt,amikor kimondta a nevemet.Lassított felvétel módjára megfordultam és szembetaláltam magam velük...a családommal...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés