-Rosary!-sikította izgatottan Electra,amikor kiszállt az autóból.-Már egy éve nem láttalak!
Majd azzal a lendülettel megindult felém és magához préselt.
-Igazából csak három hét volt.-nyögtem,miközben próbáltam tartalékolni a bent lévő levegővel.
-Hát,az majdnem ugyanaz.-csiripelte Electra,majd elengedett.-Dementria megjött már?
-Nem,még nem.
-Hát,nem siet vissza a szünetből,az tuti.-morfondírozott Electra.-Te,Rosary.Itt esett már hó?
-Nem,még nem.De állítólag,a következő héten már fog.Miért?
-Csak,mert,amikor hó van,az egész iskola bezsong és általában mindenki az udvaron pörög.-mosolyogta Electra.-Még,ő is.
-Kicsoda?-kérdeztem értetlenül,mire egy ábrándos mosolyt kaptam válaszul.
-Az én Angelem.-olvadozott Electra,majd előkapott egy fényképet a szoknyája zsebéből és a képembe nyomta.
-Hát nem aranyos?!-folytatta,majd magához szorította a képet,végezetül pedig adott rá néhány cuppanós csókot.
-Aha...biztos...-nyögtem halkan,majd óvatosan hátráltam egy lépést Electrától.
-Ah,már alig várom a havat!Olyankor mindig előbújik és lemegy a egyik nagy fűzfa közelében,hogy a befagyott tavat nézze.Ez mindig olyan ritka alkalmak egyike,amikor kilép az iskola falain kívülre.-mesélte Electra.-Amúgy,csak az osztály teremben vagy a könyvtárban lehet megtalálni.Az igazi neve Natan Johnson,de a származása és a viselkedése miatt ráragadt az Angel név és azóta mindenki így hívja.
-Aha...-motyogtam halkan,miközben azon morfondíroztam,hogy mégis honnan a fenéből tud Electra ennyit erről az Angelről.
-És képzeld...-folytatta,vagyis inkább csak akarta folytatni,mivel ekkor egy velőt rázó éles sikoly száguldott végig sz épületen,halotti csendet hagyva maga után egy pillanatig.Electrával riadtan összenéztünk,majd futva elindultunk néhány diák után,akik a lépcső felé tartottak.Mindenki a hang forrását kezdte kutatni,ami a második emelet egyik szobájából jött.Az ajtóban egy lány állt,botránkozó arccal,kezét a szája elé tapasztotta
és megállás nélkül sírt.
Odasiettünk mellé,majd egyből a szoba irányába néztünk,ahol hátborzongató látvány tárult elénk.
-Mi a franc?!-kiáltott fel Electra,majd kirohant egyenesen a lány mosdó felé.Bár,nem csodálkozom,engem is azonnal elfogott a rosszullét és az ájulás is erősen megkörnyékezett.
-A...a...ő...a szoba...szobatársam volt...-motyogta erőtlenül a lány,akit már két másik diák fogott közre,nehogy összeessen.
Másnap reggel az igazgatónő az iskolába rendelt minden diákot,akinek meghosszabított vakációja volt és nagygyűlést tartott.
-Tanártásaim!Diákok!-kezdte Miss Gotham.A hangja most valahogy máshogyan csengett,olyan síron túlian.De nem csak Miss Gothaman érződött,hogy komoly baj történt.Mindenki nyomasztó csendben volt az eset óta,az egész iskola némán állt.-Szörnyű incidens rázta meg szeretett iskolánk békéjét.Az áldozat,Miss Keila Edwards hozzátartozóit már értesítetük és garantáltuk nekik,hogy kézre kerítjük az elkövetőt.Ennek érdekében felkértem a világhírű démonvadászt,személyes jó barátomat,Tashika Hanketsut.Ő fogja kivizsgálni az ügyet és arra kérnék mindekit,hogy segítse Mr. Hanketsu munkáját,amiben csak lehetséges.Továbbá...-ekkor vizsont az ajtó kivágódott mögötünk és egy sötét ruhás alak lépett be rajta.
-Jó napot,Miss Gotham.-szólalt meg az ismeretlen mély,basszus hangon.-Elnézést,hogy késtem,de elhúzódott az előző ügyem.
Majd lassú,komótos léptekkel megindult a pódium felé.A férfi megjelenésére vad suttogás vette kezdetét,mindenki azt találgatta ki is lehet az illető,bár mindenki tudta,kicsoda.
-Diákok!Hadd mutassam be Tashika Hanketsut,démonvadászt!-jelentette be hivatalosan az illetőt Miss Gotham,majd átadta helyét Mr.Hanketsunak.
-Nem akarom fecsérelni a szót.Egy gyilkost jöttem elkapni.Mint már értesülhettetek róla,az áldozatnak vérét vették,vagyis a kör leszűkül azokra az itt tartózkodóakra,akik vérrel táplálkoznak vagy csupán kedvtelésből isszák.Tehát,az elkövetkező hetekben tüzetesen át fogok vizsgálni minden ilyen tanulót és,akinél csak egy fikarcnyi gyanúm is támad felkerül a gyanúsítottak listájára.Higyétek el,megtalálom az illetőt,aki elkövette a rémtette.
Ekkor valaki felállt és ezzel egyidőben a keze a magasba lendült.Mindenki meglepetten nézett a lányra.Az egyik évfolyamtársam volt,Cassandra Handle,akit mi csak Zombihercegnőnek hívtunk.
-Igen?-kérdezte meglepetten Mr. Hanketsu.
-És mi lesz azzal az illetővel?Mármint a tettessel.A nagytanács elé viszi vagy van engedélyre arra,hogy ítéletet hozhasson?
-Van hozzá jogom.-felete hűvösen Mr. Hanketsu.-Csakhogy,ezt az ügyet a nagytanács óhajtja elbírálni.ez külön kérésük volt.Ennyi lenne.A vizsgálat holnap indul és amíg le nem zárul senki nem hagyhatja el az intézmény terültetét.Most pedig oszoljanak.
Mindenki egy emberként nézett Miss Gothamre,mivel általában ő szokta a szabályokat kiszabni.Ezúttal viszont,némán felállt és kisétált a teremből.
-Hát,ez furcsa volt.-nézett értetlenül Electra,miközben felálltunk és csatlakoztunk a kifelé áralmó tömeghez,hogy órára induljunk.
-Inkább idegtépő.Ezért a vacakért kellett egy héttel hamarabb bejönnöm?!-morgott Dementria.Egész reggel bolhás kutyaként viselkedett és mindenkire csak morgott,rosszabbik esetben pedig ordított.
-Igen,mivel te is vámpír vagy,drágaságom.-mondta egy csepp gúnnyal Electra-
-Csakhogy,drágaságom én kizárólag állati vérrel táplálkozom.Az emberek vérétől hányingert kapok.-majd hirtelen Dementria rám pillantott.-Bocsi,Rosary,de így van.Igaz,hogy neked tényleg nagyon jó illatod van,de akkor se innék belőled,ha te lennél az utolsó kaja a világon.
-Köszi.-nyögtem.-Ez igazán megnyugtató...
Az elkövetkező pár nap maga volt a borzalom.Mindenki rettegve mászkált a folyosókon,attól tartva mikor csap le rájuk Mr. Hanketsu.Volt,aki inkább ki sem merészkedett a szobájából.csakhogy,ez sem segített rajtuk,mivel a démonvadásznak bejárása volt mindenhová,beleértve a diákok szálláshelyeit is.Aki már áldozatául esett és kihallgatta,legtöbbször olyan állapotba volt,mint a mosott rongy.Folyton remegtek a félelemtől,alig beszéltek és mindentől megriadtak.
Épp egy ilyen szerencsétlen lányt néztünk Dementriával lénytan előtt és azt beszéltük,meg kellene próbálnunk segíteni neki valahogy,amikor a hátunk mögött,mindenki hangosan felmorajlott.Hátrafordultunk és megdöbbenve vettük észre,ki sétált be laza léptekkel a terembe.Nem igazán zavarta,hogy minden szempár rá szegeződik.Odasétált egyenesen hozzám,megragadta a kezemet,majd kifelé kezdett ráncigálni a teremből.
-Casimir?!Hé,hagyd abba!Engedj el!-tiltakoztam és próbáltam kihúzni a kezemet a szorításból,persze sikertelenül.Pechemre,mindig elfelejtem,hogy még egy gyenge vámpír is sokkal erősebb egy embernél.
-Csak gyere,cukorfalat és ne beszélj annyit!-felelte egyenesen előre nézve,de a hangján éreztem,hogy vigyorog.
-Nem!Hová akarsz vinni?-sipítottam.Mikor az ajtón húzott ki,megpróbáltam megkapaszkodni az ajtófélfába,de megcsúszott a kezem.
-Jaj,hagyd már abba az ellenkezést!Semmi kalandvágy nincs benned,cukorfalat?-kérdezte és érezhető volt rajta,hogy nagyon jól mulat.Bár,neki csak ez volt a célja,hogy mulasson.Legalább is,ezt mondta.Hogy egy játékot űz velem és még sokáig szeretné húzni a dolgot.
-Nocsak,Szépségem.Végre csöndbe maradtál vagy csak elvitte a cicuska a nyelvecskédet?
-Döntsd már el Casimir,hogy hogyan hívsz!-morogtam,mivel mást nem igazán tudtam a fejéhez vágni.
-Nos,akkor maradj csendben Szépséges cukorfalatom és gyere.Mutatni akarok valamit.-mondta,miközben megeresztett felém egy tipikus Casimires gonosz mosolyt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés