-Mi az?!-ugrottam fel egy idegesítő,vijjogó hangra.Morcosan a zaj forrása felé fordultam,mire a vekkerem csörögve jelezte,ő volt az,aki megzavarta amúgy is rövid álmomat.-Oh,hogy törnél ripityára!

Majd,hogy eleget tegyek saját óhajomnak,az ébresztőórára egyhatalmasat vágtam,ami nyekkenve elhallgatott,én pedig nyögve feltápászkodtam és elkezdtem öltözni.

Az első órám ismételten eligazítással telt.Csak,most végre lényegre törően kinyögték a dolgot.

Elmagyarázták,hogy milyen óráim lesznek,mire készüljek és számítsak,mit hol találok,sőt még tankönyveket is kaptam.És,pechemre alig jegyeztem meg valamit....

Éppen a második órámra battyogtam,amikor Dementria hirtelen a frászt hozott rám.

-Szia!-kiáltotta vidáman,mire én majdnem szívbajt kaptam.

-Neked is.-feleltem,mikor némiképpen visszanyertem a lélekjelenlétemet.

-Dementria,nem tudod véletlenül,hogy hol van az a 127-es terem?

-Hm... arra  felé megyek.Ha akkor,elkísérlek.-mondta.

-Az nagyon jó lenne.Köszi.

-Nincs mit.-felelte mosolyogva.Majd belém karolt és elindultunk a folyosón.

-És,már megvannak a könyveid.?-kérdezte kis szünet után.

-Igen.Csak,a tartalmukat nem igazán tudom értelmezni.Például,mire kell ez a "Démonológia"?

-Lénytanra.Tudod,ott a mitikus lényeket fogjátok elemezni,meg hasonlók.

-A-ha.Biztos...És,a "Mérgek és egyéb halálosztók"?

-Egyértelmű,Bájitaltan.

-"Fegyverhasználati kézikönyv"?

-Gondolom, a speciális órádra kell.Ott,ahol megtanulod majd,hogy mit kell tudnia egy Démonvadásznak.

-Várj.-álltam meg és csodálkozva meredtem rá.-Te meg honnan tudod,hogy mi vagyok?Hisz,én is csak ma hajnalban tudtam meg!

-Tényleg?Hát,nekünk mindig előre bejelentik,hogy az új diák "micsoda" és,hogy mi az ereje.Így volt akkor is,amikor közölték velünk,hogy új lány jön,aki Démonvadász és Látó egy személyben.Tudod,hogy ez ritka párosítás?

-Igen.Már mondták.-feleltem sóhajtva,majd engedtem,hogy Dementria tovább vonszoljon a tanteremig.

-Ez az.

-Köszi még egyszer.-háltam meg újra.

-És,milyen órád lesz itt?-kérdezte Dementria.Gyorsan előkotortam az egyenruhám egyik zsebéből az órarendet,-vagy,is ahogyan az igazgatónő nevezte- az időbeosztást- és átfutottam a rajta lévő furcsa kifejezéseket.

-Hm..lénytan,ha jól olvasom.

-Oh,az nagyon jó.Érdekes óra.Legalább is,én imádom.-csicseregte Dementria,én pedig csak mosolyogtam és azon gondolkoztam,hogy mégis ,hogyan tud ez a lány ennyit beszélni.Majd,ránéztem azokra a gyönyörű,vörös szemeire és hirtelen bevillant egy kérdés.

-Ha jól emlékszem,valaki azt mondta nekem,hogy ez úgy mondottan egy "Szörnyképző".-kezdtem.

-Hát,igen.Lényegében így is lehetne hívni.-mosolyogta a vörös szempár tulajdonosa.

-Itt tényleg nincsenek emberek?-kérdeztem.

-Nem sok volt.Úgy tudom,hogy a gimnázium ötszáz éve áll itt és ez idő alatt négy emberi diák tanult itt.Persze,nekik természetfeletti képességeik voltak.Így kerülhettek be.Sőt,ha minden igaz,akkor az egyik közülük Démonvadász is volt.

-És,azt megkérdezhetem,hogy...hát,hogy te mi vagy?-böktem ki nagy nehezen.

-Oh,én vámpír vagyok.Ráadásul,egy ősi egyenes ági leszármazottja.-felelte kedves mosollyal,ami sehogy

sem passzolt  ahhoz,amit az előbb mondott.-De,most mennem kell.Mindjárt becsöngetnek.Szia.

Majd kecses léptekkel ellibbent.Én pedig némán meredtem magam elé.Minden,amit eddig hittem és,amit a világról tudtam semmivé foszlott egyetlen éjszaka alatt.Ha nem éltem volta át a hajnalban történteket,akkor tuti,hogy kiröhögném azt,aki kinyögné azt,hogy vámpírok,démonok,boszorkányok,tündérek és az összes többi mitikus lény köztünk él,ráadásul saját,elit iskolájuk van.Minden a  feje tetejére állt.Nem értettem,hogy én hogy lehetek Démonvadász,a Látót pedig végképp nem tudtam felfogni.Hiszen a családomban senkin se tapasztaltam,hogy furcsán viselkedett volna.Így,halovány lila gőzöm sem volt arról,hogy hogyan lehet az,ami.

-Vigyázz!-ijedten néztem fel és,az első percben még egy fiút láttam,aki egyenesen felém rohan,a másikban pedig már a földön hevertem,rajtam pedig egy igen ismerős fiú feküdt.

-Rosary?-kérdezte csodálkozva,amikor összeszedte magát és rám nézett.

-Nem öregem,a fogtündér!Mégis ki lennék?!-vetettem oda durván.Ő pedig,legnagyobb meglepetésemre elmosolyodott,majd mélyen a szemeibe nézett.A tekintete olyan volt,mintha nem is rám nézett volna,hanem...belém,a lelkembe.

-Figyelj,Damon!-sziszegtem oda neki,ami láthatóan visszarántotta őt a valóságba.-Nem akarom megzavarni a lélekbúvárkodásodat,de kezd kifogyni a tartalék oxigén a tüdőmből,sőt ezzel,hogy rám nehézkedsz,nem könnyíted meg a légzésemet.És,ha ez nem lenne elég,a fél folyosó minket bámul,úgyhogy,megkérnélek arra,hogy rövid úton mássz le rólam!

Ekkor Damon észbe kapott és gyorsan talpra ugrott,majd a kezét nyújtotta,hogy felsegítsen,de én lazán eltoltam azt,majd én is felálltam.Nem tudom,hogy gondolta,hogy ezek után bármilyen segítséget is el fogok fogadni tőle.Felkapkodtam a földről a tankönyveimet,majd bemasíroztam a terembe és leültem a leghátsó padba. Damon pedig árnyként követett és leült pontosan mellém.

-Nem tudnál békén hagyni?!Nem volt elég az előbbi jelented a folyosón?-kérdeztem dühösen,de ő csak nevetett.

-Nem.-felelte határozottan.-Az egyik kedvenc szórakozásom az új diákok bénázásainak figyelése.

-Egoista bunkó.-morogtam a nem létező bajszom alá,de úgy tűnt,hogy a srácnak cseszett jó a hallása,mivel kérdőn meredt rám.

-Tényleg így gondolod?

Ám válaszolni már nem volt időm,mivel egy tanár sétált be.Szerencsére,nem kellett kiállnom a csoport elé bemutatkozni,mint a többi iskolámban.Itt a tanár sokkal durvábbat szánt nekem.

-A mai órán a vámpírok eredetét vesszük-jelentette be,nekem pedig átsuhant a fejemen az a gondoltam,hogy itt már minden a vámpírok körül forog?!Kezdtem magam a Twilight Saga paródiájában érezni.-Az első kérdésem,egy köztudott információ. Ki volt az első,igazi vámpír,akit a történelem ismer?

Kiguvadt szemekkel bámultam előre.Mégis miféle tanítás ez?Az első vámpír,akit ismer a történelem?!Mégis honnan a búbánatból kellene nekem ezt tudnom?!

-Miss Night.-szólított fel ekkor a tanár.-Meg tudná nekem mondani a választ?

-Hm...talán Drakula?-kérdeztem reménykedve,hogy legalább nem lőttem annyira mellé.

A válaszomra a csoport egy része nevetésben tört ki,míg a másik fele lenézően nézett rám.

Ekkor egy kéz mellettem a levegőbe lendült.

-Igen,Mr.Smith?

-Az első vámpírnak Kaint,a legelső gyilkost tartják.-felelte Damon.

-Rendben.Akkor,folytassuk!-fordult a tanár a táblához,mire mindenki újra az órára próbált figyelni.

Én pedig mélyen elsüllyedtem a padban és átkoztam a mellettem ülő egoista okostojást.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés