A nap hátralévő része,nos...maga volt a dögunalom.Tankönyveket még mindig nem kaptam és,mivel új vagyok,ezért feladattal sem tudtak szolgálni nekem.Így a délutánomat Dementria társaságában töltöttem,este felé pedig visszavonultam a szobámba,hogy kipakoljam a holmijaimat.Hát,be kellett látnom,hogy túl sok kacatom van,mivel vagy három órámba telt kirakni mindent.
Éjszaka fél tizenkettőkor hullaként dőltem le az ágyamra és azonnal elaludtam...
-Mi?-riadtam fel egy csörömpölő hangra.Valami eltört.Felültem az ágyamban és már éppen azon voltam,hogy kiszálljak az ágyból és feloltsam a villany,de ekkor megakadt a szemem két vöröslő ponton a szoba egyik sarkában.Pislogtam párat,hátha csak képzelődök,de a két vörösen izzó pont akkor is ott maradt.Majd hirtelen egy másodpercre eltűnt,majd szinte azonnal vissza is jött.Ekkor támadt bennem az a gyanú,hogy azok ott nem is pontok,hanem...
-Szép estét,Csipkerózsa!-szólalt meg egy árny a sarokban.Így beigazolódott az előbb támadt sejtésem,miszerint azok a vörös pontok valójában egy szempár.Villámgyorsan kiugrottam az ágyamból és megpróbáltam az ajtóhoz rohanni,de az árny szinte kisuhant a sarok homályából és az ajtó elé állt.Most már tisztán ki tudtam venni őt.Egy barna hajú,vörös szemű fiú állta el a kivezető utat.
-Nana,szépségem!Nem szökünk el !-mondta,miközben gúnyosan mosolygott rám.
Megpördültem és átfutottam a helyiség túlvégébe,hogy keressek valami fegyvernek használhatót .
Lehajoltam,hogy felvegyem a teli táskámat,de ekkor a fiú iszonyatos erővel a falhoz nyomott.
-Hé!Ugye nem azt forgattad,abban a csinos kis fejecskédben,hogy megpróbálj leütni azzal a táskával?!-kérdezte és újra elővette azt a ronda,gúnyos mosolyát.Majd egészen közel hajolt hozzám és legnagyobb meglepetésemre,vett egy mély levegőt,majd elégedetten hümmögött egyet.
-Hm...ezek szerint tényleg igaz a szóbeszéd.Valóban csodás illatod van. Ínycsialandozó...-mondta,miközben széleset mosolygott és közben elővillantak...szemfogak?Hatalmas,hófehér és tűhegyes szemfogak.
-Tudod mit?Kíváncsi vagyok,hogy vajon az ízed is olyan jó-e,mint az illatod.-lehelte a nyakamra.Nem tudtam elhinni,azt amit tenni akar,sőt nem akartam elhinni!Hiszen,vámpírok nem léteznek!Csak kitalációk!
Ekkor éreztem,amint a tűhegyes szemfog a bőrömhöz ér...
-Casimir,állj le!-üvöltöttek ekkor egy ismerős hang,majd a Casimirek nevetett fiú szinte elrepült előlem,ki a folyosóra.
Damon volt az.A gyönyörű,homoksárga szemű fiú,aki jelen pillanatban azon ügyeskedett,hogy kordában tartsa a kapálózó és vergődő Casimirt.
-Mit csinálsz,Damon?!Engedj el!-ordította a megmentőmnek.
-Megakadályozom,hogy hülyeséget csinálj,tesó!-felelte könnyedén.
-Cöh,attól még,hogy az öcsém vagy,nem jelenti azt,hogy mindig a sarkamban kell lenned!
Mi?Vagyis,ők testvérek lennének?!Pedig,nem kimondottan hasonlítanak.Bár,mondjuk mind a kettőjük modora eléggé hasonló.Csak,úgy nézem,Casimir az a vérengző szoknyapecér típus,míg Damon a rossz fiú külsőbe csomagolt dühbomba,aki tud néha jót is tenni.
-Pedig,ha most nem jöttem volna,akkor már biztosan megölted volna,Rosaryt.
-És?Egy kis diákkal kevesebb lenne.Nagy cucc.-mondta közönyösen Casimir,már nyugodtabb hangnemben.
-Hé!-kiáltottam ekkor-Sajnálom,hogy megzavarom a traccspartit,de lenne szíves valaki elmagyarázni,hogy mi a fene folyik itt?!
A kérdésemre,mind a ketten értetlenül pislogtam rám.Minimum,mintha a Marsról jöttem volna.vagy még távolabbról...
-Te tényleg nem tudod?-értetlenkedett Damon.
-Mégis mit kellene tudnom?
-Csak annyit Szépségem,hogy a Fate Mystery lényegében egy szörnyképző.-felelte Casimir.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés