Éppen az iskola nagycsarnokának egyik ablakában ültem,miközben a kezemben lévő hófehér borítékra meredtem,melyen ez állt cikornyás betűkkel:
Félévi kiértékelés Rosary Blair Night részére.
Ekkor egy ismerős lány hangja ütötte meg a fülemet.
-Még mindig nem nyitottad ki?-csodálkozott Electra.-Miért nem?
-Félek attól,ami benne van.-feleltem egyszerűen,miközben a boríték szélét gyűrögettem.
-Ugyan,mégis mitől?-hitetlenkedett Electra.-Egész évben tepertél!Nem csodálkoznék,ha szín jeles lennél.
Az igazat megvallva tényleg hajtottam,akár a gőzős.Még életemben nem voltam jó semmiből,érthető nyelven egy két lábon járó katasztrófa csomag voltam.Ennek az aranyfalat tulajdonságomnak hála,mindig én voltam a feketebárány,aki kilóg a sorból.
De,amikor idejöttem,úgy éreztem,hogy egy új esélyt kaptam,hogy itt jó lehetek.Nem akartam elszalasztani a lehetőséget és a Damonnal való "beszélgetésem" urán elhatároztam,két kézzel megmarkolom a lehetőséget és nem fogom elengedni.
-Gyerünk!Nyisd már ki!-sürgetett Electra,miközben izgatottan mellém lépett.
-De...-próbáltam ellenkezni,de Electra csúnyán összeszűkülő szemei belém fojtották szavaimat.
Megadóan megfordítottam a borítékot és remegő kézzel elkezdtem felnyitni a fülét.Mikor ez sikerült óvatosan kihúztam a a levelet a borítékból,de kinyitni nem mertem.Jó pár percig csak meredtem az összehajtogatott lapra,mire Electra kikapta a kezemből és elkezdte olvasni.
-Oh.-sóhajtotta,mikor végzett.-Sajnos nem mentél át a félévi osztályozón..
-Micsoda?!-kiáltottam idegesen,majd kikaptam a kezéből a lapot és elkezdtem olvasni.
-Te átvertél!-mondtam mérgesen Electrának,amikor a szöveg végére értem.
-Valamit csak kellett tennem,hogy végre elolvasd azt a nyamvadt levelet.-mentegetőzött mosolyogva.De,végtére is,igaza volt.Ha rajtam múlt volna,a boríték a szekrényemben csücsült volna még két évig felbontatlanul.
Most,hogy megtudtam átmentem a félévi összesített osztályozó vizsgán,elégedettség töltött el.Végre sikerült valami.
Ezt Önnek,Mr.Takana!-gondoltam diadalittasan magamban,hogy végre jó úton haladok.
-Akkor indulhatunk is.-szakította félbe a képzeletbeli örömtáncomat Electra.
-Hova?-kérdeztem értetlenül.még mindig a levél tartalmának hatása alatt.
-Hát,arra a rendezvényre.Már egy hete meghirdette az igazgatónő.-mondta lila hajú barátnőm,majd hozzátette-Te sohasem olvasod a kiírásokat?
-Nem igazán.-vallottam be,majd megvontam a vállamat.Nem tartottam fontosnak azokat a dolgokat,amik ki szoktak írni.Általában csak szakkörök,büntetési felhívások és beosztások szoktak ott lenni, és mivel ezek engem hidegen hagytak,nem is pocsékoltam az időmet az elolvasásukkal.
-Mindegy.-legyintett Electra,majd szokásához híven belém karolt és elindult,közben én próbáltam lépést tartani vele.
Egészen a bálteremig mentünk,ahol igazából csak rendezvényeket tartottak,bálokat csak a képzeletben.Dementria mesélt a legutóbbiról,ami állítólag harmincnégy éve volt és a végén az is katasztrófába fulladt,mivel beszabadult egy Lelketlen és lemészárolt minden jelen lévőt vagyis az iskola diákságának több mint a felét.Akkor,amikor ezt hallottam még nem tudtam kik azok a Lelketlenek,de hamar megismertem a róluk keringő legendákat és pletykákat.Mint,ahogyan a nevükből is kitalálható,lelketlen lények,melyek egyetlen célja a pusztítás,hogy minden életet kioltson.Csak kevés ilyen szörnyszülött létezik és azzá válni is elég komplikált. Egy,úgy mondottan Tiszta Lelkű és Vérű lényt kell ehhez elpusztítani.De,aki egyszer ilyenné akar válni,mint a Lelketlenek,az úgyis megtalálja a módját.Legalább is,mindenki ezt mondja.
A hatalmas helyiség végében most egy hatalmas színpad volt felállítva,előtte pedig székek sorakoztak.A legtöbb hely már foglalt volt,ezért mi is igyekeztünk leülni.Már elindultunk két üres szék felé,amikor is megláttunk egy integető kezet a ,majd pár pillanat múlva Dementria arca mosolygott ránk.Gyorsan odaslisszoltunk és leültünk mellé.
-Épp időben.Pár perc és öt lesz,ami azt jelenti,hogy mindjárt kezdenek.-mondta és látszott,hogy megnyugodott.Minden bizonnyal már jó fél órával ezelőtt itt volt.Utált késni.
-Örülök,hogy te is itt vagy.Ezek szerint jó lett a vizsga eredményed.-szólt most egyenesen hozzám,én pedig akaratomon kívül szélesen elmosolyodtam.
-Kezdődik!-suttogta izgatottan Electra,mire mind a ketten a színpad felé néztünk.Miss Gotham ekkor lépett fel oda,majd a mikrofon elé állt és előkészített néhány papírt.
-Diákok!-kezdte.-Mint tudjátok,minden évben az volt a szokás,hogy az összes itt tanulót beosztottuk egy-egy csoportba,melybe sikeresen be kellett illeszkedniük,együtt kaptak feladatokat,gyakorlatoztak és,ha elvégezték az osztályozó vizsgákat terepre is mehettek.Ez volt az iskola fennállása óta a hagyomány,de a tavalyi incidens miatt,ezen a hagyományon módosításokat hajtottunk végre.
Ekkor mozgolódás és élénk suttogás támadt a "nézőtéren".
-Khm.-krahácsolt a mikrofonba az igazgatónő,ezzel jelezve,hogy csendet kér.-Mint,ahogyan mondtam,idén megváltozik ez a hagyomány.Most nem csoportokra,hanem párokra lesztek osztva.Társak lesztek,abban a percben,amikor kimondom,hogy vége a gyűlésnek.Együtt kell ezután órára járnotok,gyakorolnotok,együtt fogjátok letenni a vizsgákat,sőt terepre is együtt fogtok kimenni.Akkor,ha kezdjünk is neki!
Ekkor elővette lapjait és elkezdte felolvasni a párokat.
-Dementria Morgan és Emery Northford.-mondta,mire Dementria falfehérré vált.
-Mi a baj?-súgtam oda,mire Dementria,ha lehet még fehérebb lett és szinte belesüppedt a székébe.
-Mína Kiss és Charlotte Brown.-olvasta fel a következő két nevet Miss Gotham,mire a két leányzó örömükben felsikoltottak.-Csendben vigadjanak,ha kérhetném.Köszönöm.
Jó pár idegen ember neve következett,mire újra ismerőset hallottam.
-Electra Claris és Casimir Smith.
Ekkor Electra csalódottan lebiggyesztette a szája szélét,akár egy morcos kisgyerek,mi pedig együttérzően néztünk rá.
-Rosary Blair Night-hallottam meg ekkor a saját nevemet,majd szinte azonnal az igazgatónőre néztem.-És Damon Smith.
Amint kimondta a társam nevét Miss Gotham,azonnal lefagytam.Némán meredtem magam elé az ünnepség végéig,ami reméltem sosem jön el.Kétségbeesetten álltam fel,amikor arra kért minket az igazgatónő.
-Szóval,diákok...-mondta lassan.
Ne,könyörgöm asszonyom,ne mondja ki!-rimánkodtam magaman.
-A mai gyűlésnek...
Ne,ne,ne!
-Hivatalosan is...
NE,NE,NE!!!!KÖNYÖRGÖM NE!!!
-Vége!Megrökönyödve álltam,míg mindenki más azon igyekezett,hogy kijusson a bálteremből.
De én,csak egy valamire figyeltem,arra az apró,kétségbeesett hangra,amely ezt mondogatta idegesen és
kétségbeesetten:
Damon lett a társam...segítség...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Örülök,ha tetszik.^^