Nem tartott soká az öröm,az íjászkodás után.A következő óra ugyanis szintén Fegyvergyakorlat volt és most a dobócsillag nevezetű bigyó került sorra.Ebben már sokkal többen jeleskedtek.velem ellentétben.Míg mindenki minimum a három csillag valamelyikével eltalálta a céltáblát,én csúfosan lebőgtem.az első,az egyik fa falába szúródott,a második zuhanórepülést hajtott végre,majdhogynem a lábam előtt.az utolsót szívem szerint el se dobtam volna,de muszáj volt.Én és később a tanár pechjére is,mivel a dobócsillag nekipattant az egyik ereszcsatornának és pont a tanár úr lófarokban összekötött coffján ment át,mire az a padlóra hullt.Ennek köszönhetően az óra maradék húsz percében én voltam porondon.A műsorszám pedig az volt,ahogyan Mr.Takana próbálta leordítani a fejemet a helyéről.

Nagyon örültem,amikor végre véget ért a tanítás és elindulhattam a szobám magányába,hogy belesüllyedjek szégyenemben a padlóba.Már a második emeleten jártam,amikor eszembe jutott,hogy le kell mennem az iskola "levelezői" részlegére és le kell adnom néhány fontosabb papírt.Így bedobtam a táskámat és a könyveimet a szobámba,majd felnyaláboltam az asztalomról az iratokat és elindultam.

Legnagyobb meglepetésemre egy lelket sem találtam odalent.Végigrohantam az egész helyiségen,de senki nem volt .Bosszankodva szidtam minden élőt és holtat,hogy most caplathatok fel a harmadik emeleti igazgatóiba,hogy leadjam a papírt.Morcosan fordultam az ajtó fele,amikor egy erős kéz hátra rántott,majd egyenesen a falnak nyomott.

-Szervusz,Szépségem.-mondta,miközben végig simogatta az államat,engem pedig kirázott a hideg-Mit keresel itt egyedül?

-Úgy vélem,ahhoz semmi közöd,Casimir.-mondtam,közben próbáltam kiküszöbölni,hogy remegjen a hangom,de mindhiába.Úgy reszkettem,mint a nyárfalevél.Már maga a fiú megjelenéséből és a kisugárzásából is áradt a sötétség,az a tény,hogy vámpír,csak súlyosbított a helyzeten.

-Hm...tudod,hogy még mindig borzasztóan jó illatod van?-suttogta,miközben megnyalta a szája szélét.

-Bocsi,de nem óhajtok szerepelni a mai étlapodon.-feleltem,majd megpróbáltam elrohanni mellette,de ő gyorsabb volt és visszanyomott a falnak.

-Nana Szépségem!Képes lennél itt hagyni engem  egyedül?!Még megijednék.-korholt le gúnyos mosollyal.Szívesen az arcába vágtam volna azt,hogy "Naná!",de féltem,hogy ettől csak még jobban élvezné a helyzetet.

-Mit akarsz tőlem Casimir?-szegeztem neki válasz helyett ezt a kérdést.

-Én csupán játszok.Már vagy ötven éve nem mulattam és most,a te megjelenésed nagyon jó mókának ígérkezik.-mosolyogta.

-Miért?-kérdeztem értetlen arccal.Eddig sem értettem Casimir furcsa gondolkodását,de most már kezdtem elveszíteni a fonalat.

-Csak,mert...

-Casimir!-vágta közbe a vörös szemű vámpír magyarázatába egy dühös kiáltás.Mind a ketten a hang forrása felé fordultunk és akkor tűnt fel ő.

-Hagyd békén őt,Casimir!-sziszegte fenyegető hangon Damon,mire bátyja felnevetett.

-Vagy mi lesz,öcsi?Netalán megversz?vagy a sarokba állítasz?-kérdezte és látszólag még jobban mulat most,hogy már Damon is itt van.

-Menj el!-szólította távozásra Casimirt.Láttam,amint azokban az aranyló szemekben gyilkos tűz lobban,és minden egyes másodperecben egyre nő.

-Rendben-vont vállat Casimir,és lazán elindult a kijárat felé,én pedig el se mertem hinni,hogy ilyen könnyen elmegy.Viszont,az ajtóból még visszaszólt.-De ne hidd,Damon,hogy a kis hölgyike ennyivel megúszta.Érdekesnek ígérkezik ez a kis játék és minél tovább akarom  húzni a tartalmát.

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat,amikor a vörös szemű vámpír elment.De,amikor eszembe jutott,hogy nem vagyok egyedül,ráadásul,hogy Damon az a másik személy,talán még nagyobb idegesség fogott el,mint Casimir jelenlétében.Ekkor viszont,a szemében lobogó tűz csillapodni látszott,végül teljesen megszűnt.Mikor ez bekövetkezett,sarkon fordult és elindult kifelé ő is.

-Állj!-kiáltottam utána.

-Mi az?-kérdezte a már jól ismert flegma hangnemében.

-Miért mentettél meg újra?-Látszott,hogy a kérdésemen egy pillanatra elgondolkodik,majd végül rám nézett.

-Mindig segíteni fogok,ha bajban leszel.Nem hagyom,hogy bárki is ártson neked.-felelte olyan kedves hangnemben,amit tőle,de még fiútól sem hallottam.Majd előre fordult és nyugodt léptekkel elsétált.

Én pedig csak álltam ott,miközben Damon szavai ott csengtek a füleimben.Teljes káosz uralkodott a fejemben és végül rájöttem,csak a válaszok rendezhetik kusza gondolataimat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés