Nem könnyű egy tini lánynak. Főleg akkor nem,ha a szülei éppen válnak,őt pedig egy bentlakásos iskolába száműzik.Nyilván,a szüleim megunták,hogy folyton ki akarom őket békíteni,így inkább lepasszoltak,csak hogy el tudják intézni a válást,anélkül,hogy én belecsipognék.Na meg,minden bizonnyal az is közre játszott,hogy egyikőjük sem akart magához venni.

Őszintén,rémesen nehezteltem rájuk,amikor szombat reggel megjött értem a hullaszállítóra emlékeztető autó.Persze,hogy nem ők vittek el odáig.Bizonyára azért nem ők csinálták,mert az még túl jó fényt vetett volna rájuk,sőt talán még a végén normális szülőknek látszottak volna.Már,amennyire ők normálisak tudnak lenni...

Egész úton bedugott füllel ültem a sötét hátsó ülésen és maximum hangerőn hallgattam a rock zenéimet,a sofőr pedig felhúzta a térelválasztót,így esélyem se lett volna vele beszélgetni.Mármint,ha egyáltalán akartam volna...

Maga az iskola egy isten háta mögötti helyen volt.Mikor behajtottunk az aprócska városba,-amelyet inkább kísértetek lakták,mintsem emberek-azt hittem ott lesz az épület,De,ismét mellé lőttem.Ugyanis a gépkocsi felkanyarodott egy mellékútra,amely egyenesen felvezetett a hegyen lévő ősrégi,romos kastélyhoz..