A teljes másnapot a szobám kellemes homályában töltöttem és legszívesebben visszasírtam volna  az édes tudatlanságomat.A tegnapi nap maga volt a káosz.És az,hogy kiderült nem ismerem az igazi apámat csak hab volt a tetejére.Ezt annak ellenére is ki tudtam sakkozni,hogy anyám nem erősítette meg a dolgot tegnap.És azt a Phe nevű lánnyal történt dolgot se tudtam sehová tenni.

A reggel nagy részét éber álommal töltöttem,mivel egész éjszaka egy szem hunyásit sem aludtam.Délután pedig a fallal néztem farkas szemet,miközben a gondolatok vadul kavarogtak a fejemben,.A végére úgy éreztem magamat,mint akinek egy autó versenyt rendeztek a fejében vadat és hangosat és mindig,akárhányszor összeütközött egy-egy verseny kocsi eszeveszettül belenyilallt a fejembe a fájdalom.

-Ebből elég!-jelentettem ki,miután már vagy két órája kínzott a fejfájásom és megadóan elnyúltam az ágyamon,majd nagyot sóhajtva becsuktam a szemeimet és csak reméltem,hogy az enyhülést hozó

álom elér.

DAM!DAM!DAM!

Három ütemes kopogás riasztott fel,melyek megtörték a szobában uralkodó halotti csendet.Lassan kinyitottam a szemeimet és az ajtó felé néztem.Az ajtó keret alatti apró részen tiszta világosság helyett homályos,árnyékkal tarkított fény szűrődött be,ezzel jelezve,hogy kéretlen vendégem még mindig az ajtóban áll a bejutás apró reményét dédelgetve.

DAM!DAM!DAM!

Ezúttal a kopogtatás erősebbre sikeredett,sokkal erélyesebben zengte be néma helyet.Nyilván azt várta el,hogy nagy nehezen feltápászkodjam és kegyeskedjek kinyitni az ajtót,hogy ő bejöhessen,tudja fene,mi okból.Csakhogy,nekem cseppet sem volt kedvem felkelni,felölteni egy ál-mosolyt és eljátszani,hogy semmi bajom egy lényegtelen bájcsevely miatt.A "látogató" még egy ideig kint toporgott,majd határozott léptekkel elsétált.

-Hmm.-morogtam magamnak,csak hogy megtörjem a csendet,mely lassan gigászi méretűvé nőtte ki magát.-Ez könnyen ment.Talán...túlságosan is.

De,nem volt már erőm ezzel bíbelődni,mivel hirtelen rémesen álmos lettem.Szédülés lett úrrá rajtam és pár másodperc múlva lezuhantam az ágyamra.Majd minden kapcsolatom megszakadt a külvilággal...

Csípős hideg szél ébresztett fel,ami besüvített a nyitott ablakomon át.Rémesen kába voltam és mintha valami nem stimmelt volna a fejemben,de,ha bottal ütöttek volna,akkor se tudtam volna megmondani,hogy mi.Minden úgy nézett kim,mintha köd borítaná be az egész helyiséget,csakúgy mint az elmémet és az érzékszerveimet.Őszintén,lehet,hogy azt se tudtam volna megmondani,hogy pontosan ki vagyok.Lassan feltápászkodtam az ágyamról és bizonytalan léptekkel megindultam az ablak felé,hogy megállítsam a szobám lehűlését.Már éppen lendült a kezem a párkány felé,amikor,mintha csak hirtelen felocsúdtam volna egy év ezrede álomból,minden kitisztult és már tisztán éreztem,hogy mi volt annyira különös.Nem egyedül voltam.Megpördültem és velem egy időben egy árny mozdult meg az egyik koromsötét sarokban,majd kilépett oda,ahol már a hold gyenge fénye meg tudta világítani,így látogatóm  teljes élet nagyságban állt velem szemben.Phe Wellisa.

-Érdekes.-motyogta csendes,lágy hangján,mely még kedvesnek is tűnhetett volna,ha nem sötét ruhája és gyilkos mosolya nem rontotta volna el a képet.-Eddig még senkinek nem volt annyi mentális ereje,hogy megtörje a bénításomat.Az emberi áldozataimnak még magukhoz térni sincs elég erejük,úgyhogy büszke lehetsz magadra,kicsi Rose.

-Rosary.-helyesbítettem ki önkéntelenül is.

-Rosary.-ismételte meg elgondolkodva.-Hát,a lényeg,hogy úgy látom mégis van benne Látói vér.

-Honnan tudod,hogy mi vagyok?-kérdeztem élesen.Eléggé idegesített a tudat,hogy ő,minden jel szerint tudott rólam sok mindent,de én a nevén kívül semmit.

-Oh,kicsi Rose...akarom mondani,Rosary.Én mindent tudok rólad.Tudok az erődről a családi hátteredről,sőt a rém álmaidról is.-mosolyogta édesen,viszont a szavai méregként lengték be a szobát.-Hm...szerintem nekünk lenne egy kis beszélgetni valónk.Csakhogy,szerintem itt túl sötét van.Menjünk inkább egy megfelelőbb helyre.

Majd könnyedén odasétált a szekrényemhez és kiemelte az első ruhadarabot,ami a kezébe került,az egyik  fekete felsőmet.felém fordult és könnyedén odadobta nekem a ruhát.

-Ezt vedd fel.Kissé hűvös van a folyosón és nem szeretném,ha már miattad is haragudna rám.-mondta Phe,majd sarkon fordult,kinyitotta az ajtómat,kilibbent a folyosóra és várakozó nézett rám.Mivel,nem tudtam mi mást tehetnék,belebújtam a  felsőbe és szó nélkül követtem őt.Végighaladtunk a folyosón,majd fel még egy emeletet.Végül a most teljesen üresen álló gyengélkedőbe vezetett Phe.

-Miért pont ide jöttünk?-böktem ki,köntörfalazás nélkül.

-Mert,miután vége lesz a mi kis beszélgetésünknek itt fogsz tölteni jó pár éjszakát.-felelte felvéve gyilkos mosolyát,miközben egyre közelebb jött.Gyorsan szétnéztem valami fegyvernek használható dolog után kutatva,míg végül felkaptam egy fém tálcát.

"Nem valami nagy segítség"-gondoltam-",de legalább leüthetem vele,ha közelebb jön és amíg pár tized másodpercig kába lesz,megpróbálhatok elmenekülni.Csak az a baj,hogy az ajtóig se jutnék el..."

Viszont Phe vészesen közeledett felém,elővillantva hófehér és tűhegyes szemfogait.

-Közelebb ne merj jönni,vagy esküszöm,hogy...

-Hogy leütsz azzal a vacakkal?-szakított félbe,majd hirtelen ,megállt.néhány másodpercig fürkészően nézett,végül megfordult és elhátrált a szoba végébe.

Én pedig megdermedve álltam és értetlenül pislogtam.Azt hittem,hogy meg akar támadni és ki akarja szívni a véremet,erre otthagyott.Nem ,mintha akartam volna,hogy egy vámpír egy üdítős doboznak nézzen,hogy megfogjon,kiigyon és a végén a szemetesbe vágja.Csupán csak,meglepő fordulat volt.

-Tudod,Rosary,azon gondolkoztam,hogy az,hogy kiszívom a véredet nem lenne elég büntetés.

-Büntetés?-csattantam fel-Mégis mit tettem,hogy nekem meg kellene büntetned,Hiszen,nem is ismerjük egymást!

-Tévedsz.-suttogta elhalón.-Nagyon is ismersz,csakúgy mint én téged.Tudod ki vagyok,csak a korlátozott emberi elméd még nem vette észre az összefüggéseket.De nem baj.Én tudok várni.Sokkal szórakoztatóbb lesz úgy a játék,ha mindent értesz és te is részt veszel benne.Most még nem öllek meg.-jelentette ki hirtelen,miközben hangja kiélesedett.-Úgy döntöttem,most csupán csak egy kis erő demonstrációt tartok és ezzel együtt felmérem,hogy képes vagy-e egyáltalán kiállni ellenem.Tudod,úgy nem élvezetes a játék,ha az ellenfél túlságosan gyenge.

-Szóval,te csak játszani akarsz velem?-kérdeztem dühösen.Viszont,Phe semmit sem válaszolt,csupán kecsesen felemelte vékony kezét és hirtelen,legnagyobb meglepetésemre szikra pattant elő az ujjaiból,ami szinte azonnal lángcsóvává vált.

-Varázslatos,nemde?-kérdezte Phe,miközben a lángban gyönyörködött.Fekete szeme megtelt vörös fénnyel,így téve még veszedelmesebbé azokat.-Erre az erőre csak nemrég tettem szert,pár másikkal egyetemben.Nézzük,mennyit fejlődtél fél év alatt.

Előrelendítette a kezét,mire a lángból tűzgolyó lett,mely egyensene felém repült.Gondolatban végigvittem,hogyan próbálhatnék meg védekezni vagy kitérni a biztos halál elől,de minegyik ötletemnek csúfos vége lett volna.

Ekkor egy árny vágódott mellém,megragadta a karomat és elréntott,mielőtt még élő fáklyává válhattam volna.A tűzgolyó pedig nekivágódott a falnak,majd szép lassan kialudt fekete kört hagyva maga után.

-Normális vagy?!-hallottam meg ekkor egy ismerős,dühtől izzó kiáltást.Damon volt az,aki védelmezően előttem állt,eltakatva engem Phe elől

-Oh,végül te is megérkeztél,Damon.-szólalt meg édes hangon Phe.-Rég láttuk egymást,nemde?

-Miért vagy itt?-sziszegte Damon

-Hah,ez is csak rád jellemző,Damon.Nem az érdekel,hogy élek és itt vagyok,hanem,hogy mit keresek itt.De nem baj.A válasz a kérdésedre egyszerű,bosszút.Bosszút,azokért,amiket át kellett élnem miattad.

Értetlenül ültem még mindig a földön,csak hallgattam Phe szavait és próbáltam értelmezni az,amiről beszélt.

-Tessék?!-ordította Damon úgy,mint ahogyan még sohasem hallottam.Önkéntelenül is összébb 

húztam magam és próbáltam minnél kisebb célpontnak bizonyulni,annak ellenére is,hogy tudtam nem akar bántani.

-Jól hallottad.De,ha megbocsátotok,én mennék.még van pár dolog,amit el kell intéznem.-duruzsolta lágyan Phe,majd mire felfoghattuk volna,hogy mi is történt,kilibbent a szobából.

Mereven magam elé bámultam,a fejemben a fogaskerekeke vadul kattogtak.Próbáltam összetenni az inémt történteket a pár nappal ezelőtti eseményekkel és valami kapcsolatot keresni köztük,de ez sokkal komplikáltabbnak tűnt,mint gondoltam.

-Hé.-szólalt meg ekkor Damon,mire visszazökkentem a gondolataimból a gyengélkedőbe.-Jól vagy?

-Igen!-vágtam rá szinte azonnal és gyorsan felpattantam.-Köszönöm,hogy megmentettél.

-Nem lett volna rá szükség,ha nem lettél volna olyan meggondoltatlan,hogy egyedül voltál ezzel a lánnyal.-morogta Damon,szemeit mélyen az enyémbe fúrta és látszott rajta,hogy dühös.

-Nem tehettem mást!-keltem a saját védelmemere.

-Mostmár mindegy.-szakított félbe Damon.-Visszakísérlek a szobádba.

Majd ellentmondást nem tűrve megindult,én pedig némán követtem.Amint a szob

ám ajtajához értünk,megfordult és már indult is tovább.Azonban pár lépés uán megfordult és visszaszólt.

-Amint bemész,zárd be az ajtódat.Viszont,ha lehetséges az ablakot hagyd nyitva.

-Mégis miért?

-Hogy éjszaka ellenőrizni tudjam,hogy az a lány nem támad-e rád újra.

Majd könnyed léptekkel elsétált.Én viszont megrökönyödve álltam ott és már a gondoltattól is feszélyezve éreztem magamat,hogy Damon szinte bármikor betoppanhat a szobámba.Nem tudom mennyi ideig álltam ott,de végül rávettem magamt,hogy bemenjek.Ahogy végignéztem az alig pár órája látott tárgyaimon,azonnal kiszúrta a szememet egy fémesen csillogó tárgy a párnámon.Odamentem és ekkor már tisztán ki tudtam venni az ezüst keresztnyakláncot.

Majd,ahogyan oldalra pillantottam észrevettem egy fehér cetlit az éjjeli szekrényemen.Ismerős kézírást véltem felfedezni rakta,így gyorsan felkaptam és mohón elkezdtem olvasni

"Ez a démonvadászok tradícionális védőamulettje.Távolt tart minden olya lelket,mely ártó számdékkal közeledik viselője felé,viszont csak démonvadásznak engedi,hogy viselje.Más lényeknek komoly sérülést tud okozni.Ajánlom,hogy hord még mielőtt újabb hasonló helyzetbe kerülnél,mint ma.  Damon"

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés