Amikor betettem a Fate Mystery Gimi kapuján a lábamat,nem hittem volna,hogy röpke két hónap alatt teljesen be tudok illeszkedni.Na jó,nem teljesen,mert az fizikai képtelenség lett volna,hogy emberként besimuljak a szörnyek kavalkádjába.Viszont,még sosem éreztem olyan jól magamat egyik iskolámban sem,mint itt.Az előzőkben,mázlim volt,ha egy ember szóba állt velem,itt viszont két lányt is a barátnőmnek tudhattam.Ezek egyike viszont időnként eléggé bosszantó tudott lenni.Mint például ma reggel...

-Rosary!-riasztott fel egy éles sikítással egybekötött dörömbölés,ami az ajtóm túloldaláról jött.Ijedten pattantam ki az ágyamból,mint egy esze vesztett,az ajtóhoz rohantam és idegbajos módjára feltéptem az ajtót.

-Mi az?-kiáltottam riadtan,de legnagyobb meglepetésemre,nem volt más a folyosón,csak Electra,az új barátom.

-Jó reggel!-mondta kedves,csicsergős hangján,majd belibben a szobámba.És igen,szó szerint belibbent.De,még mielőtt lelőném a dolog poénját,inkább elkezdem az elején.

Pár hete találkoztam Electra Clarissel.Éppen jóstanra siettem,amikor megláttam,amint egy furcsa lila hajú lány röpködött az udvaron,méghozzá élénk lilás-rózsaszín szárnyakkal.Majd amint megláttam,hogy kiguvadó szemekkel bámulom,félénken leszállt,majd szégyellősen elsietett.Ezután jó párszor láttam még röpülni,de ezután,volt hogy szárnyak nélkül tette ezt.Egy ilyen szárny nélküli szárnyalás alkalmával viszont,elterelődött a figyelme,én pedig rosszkor bambultam el,rossz helyen,így,amikor Elecrtra zuhanórepülést végzett a föld felé,pont telibe trafált.Utána rögtön bocsánatot kért és a sajnálat áradatát zúdította rám,sőt a végén még az iskola orvoshoz is el akart cipelni.Namármost,eddig egyetlen egyszer láttam az orvosi szobát,akkor is csak futólag,de a bentről kiszűrődő éles sikolyok és egyéb durva hangok után,az lenne az utolsó helyek között,ahová be akarnám valaha is tenni  a lábaimat.Hála,végül csak felkísért a szobámig,de ezután rendszeresen velem és Dementriával volt.

-Jól vagy,Rosary?-kérdezte Electra,miután jó pár percig nem feleltem.

-Már miért lennék jól,Electra?!Mi a fenének kellett halálra rémítened?!Elég lett volna,ha bekopogsz az ajtón!-korholtam le barátnőmet,mikor magamhoz tértem a sokkból.

-Mert,most nem szabad elkésnünk!-jelentette ki.-Tudod,ma van az első párbajtan óra.

Nos igen,a párbajtan.Ez volt az az óra,amit pár napja jelentettek be.évfolyamonként megy és persze,hogy a tizedik évfolyamnak,azaz nekünk kell kezdeni ezt az egészet.A tájékoztatón azt mondták,hogy nagyjából annyi lesz az egész,hogy minden órán ki lesz választva két ember,akik az egész évfolyam szeme láttára fognak párbajozni a megadott fegyverrel.

-Rendben.Öt perc és itt vagyok.-nyögtem fel megadóan,majd becsuktam az ajtót és gyorsan felvettem az egyenruhámat.Bár,mint később kiderült feleslegesen,ugyanis,amint leértünk mindenkinek át kellett öltözni abba a ruhába,amit a kezükbe nyomtak.És például egy rózsaszínes-lilás kimonót kaptam.Már egész rutinosan bújtam bele a ruhába,mivel az eddigi két hónap alatt minden egyes fegyvergyakorlaton ilyenbe kellett lennünk.

Az udvaron gyülekezett mindenki.Ekkor vettem észre,hogy ide nem csak ember kinézetű szörnyek járnak.Ugyanis volt ott olyan,aki élénk,kék bőrrel rendelkezett,volt,akinek szőre volt,sőt olyan is akadt,aki leginkább Gollamra emlékeztetett a Gyűrűk Urából.

Ekkor egy magas,kimonós férfi lépett középre,végignézett az egész bagázson,majd megeresztett egy gúnyos mosolyt.

-Mr. Sagiky vagyok,Én fogom megtartani  a párbajtant a díszes társaságnak.Nálam,három szabály érvényes.Egy,a tanár,azaz az én szavam szent és sérthetetlen.Ellenkező esetben kirúgatom az illetőt.Kettő,az én órámon senki nem fog szabályszegést elkövetni,minden rendben fog menni.Ellenkező esetben kirúgatom az illetőt.Három,nincs két győztes egy párbaj során,mivel egy valós helyzetben sem lesz olyanra példa.Egy valakinek mindig a padlóra kell kerülnie,ezt ne felejtsétek el.Ha mégsem tetszik ez valakinek,kirúgatom az illetőt.-mondta mély,fenyegető hangon.Majd megindult és alaposabban elkezdte végignézni a társaságot.Próbáltam elbújni Dementria és Electra mögött és azon imádkoztam,hogy csak ne engem válasszon.Megkönnyebbülten sóhajtottam fel,amikor elhaladt előttem,viszont,amikor megszólalt,szinte a szívbaj tört rám.

-Te,vöröske!-mondta gúnyos mosollyal,majd felém intett.-Gyere ide!Mozgás!

Így hát,nem volt választásom,lassan kisomfordáltam a  középen kialakított térre.Már csak amiatt fohászkodtam,hogy olyan embert kapjak,akit le is tudok győzni.Viszont,amikor megláttam,hogy kivel is kell harcolnom,elfogott a pánik és a félelem és már kétségem sem volt affelöl,hogy veszíteni fogok.

-Fegyveretek ma a kard lesz.Fogjátok és álljatok fel kezdő pozícióba.-adta ki az utasításokat Mr. Sagiky,én pedig remegő lábakkal végrehajtottam.-Három...kettő...harc!

Mire észbe kaptam a karomban lévő kard ösztönösen lendült előre,majd nagy csattanással összeütközött Damon kardjával.

Eddig is volt már,hogy a kezem önálló életre kelt,de ilyen mértékben még sohasem önállósult.mintha a kard és a karom eggyé váltak volna és még mielőtt az agyam fel tudta volna fogni,hogy mi történik,ők már összehangolt csapatmunkával támadtak és védték a csapásokat.Ez így ment jó pár percig,bár nekem a végtelenségnek tűnt.Ekkor Damon közelebb hajolt hozzám és furcsa mosollyal nézett egyenesen a szemeimbe.Hirtelen a talaj elkezdett kicsúszni a lábam alól,mire én a földön kötöttem ki.Damon pedig,még mindig azzal a furcsa,gonosz,sőt önelégült mosollyal meredt rám.

-Rendben.Az órának vége!-jelentette ki Mr. Sagiky,mire mindenki elkezdett befelé menni,de pechemre a fekete hajú vámpír nem mozdult felőlem.

-Leszállnál rólam?-kérdeztem idegesen,mert már egyre több diák állt meg minket nézni.

-Furcsa,nekem eléggé ismerős ez a felállás,hogy te vagy alul,én pedig felül.-suttogta úgy,hogy csak én halljam,de mégis olyan hangnemben,amitől kirázott a hideg.Éreztem,amint az arcomat elönti  a forróság,éppen ezért minél előbb el akartam menni Damon közeléből.Ezért erőt vettem magamon és akkorát löktem rajta,amekkorát csak bírtam.Sajnos,készült arra,hogy megpróbálok szökni-bár,hülye lettem volna,ha nem próbálom meg- és könnyedén megtartotta magát.

-Engedj el.-sziszegtem egyenesen az arcába,mire ő,mintha meglepődött volna rajtam vagy,nem is,mintha látott volna rajtam valamit.A mosolyát értetlen,csodálkozó tekintet váltotta fel,majd újra úgy nézett rám,mint akkor,amikor fellökött a folyosón.Megint úgy nézett,mintha a a lelkembe akarna látni.

-Damon.Szerintem jobb lenne,ha mennél és békén hagynád Rosaryt-Legyőzted,nem kellene a tetejébe még megaláznod is.-szólalt meg ekkor Dementria,mire Damon megrázta a fejét,mint aki más helyen járt volna és most tért volna  vissza a valóságba.Majd lassan felkelt és nyugodt,mégis határozott léptekkel elsétált.

-Rosary,minden rendben?-kérdezte ekkor Electra,de én nem tudtam válaszolni.A fejemben újra elkezdtek kavarogni a már jól ismert zavaros gondolatok.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés