-Hogy micsoda?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Szörnyképző.-ismételte meg Casimir könnyedén.-Az itt tanulód 99,9%-a valamilyen mitikus lény. Tiszta svédasztal.Vannak itt tündérek,boszorkányok,mágusok,nekromanták,elfek,szellem-leszármazottak vérfarkasok.
-És ti mik vagytok?-tettem fel remegve a kérdést.
-Hm..azt hittem eléggé okos kislány vagy és a körülmények alapján már rég kitaláltad.-mondta gúnyos mosollyal Casimir.-Szóval,Szépségem,mi...
-Vámpírok vagytok.-jelentettem ki határozottam.Tudtam,hogy mik és értettem az,amik.Csak azt nem,hogy hogyan lehetnek azok,amik.
-Talált süllyed.No lám,,még sem vagy olyan ostoba,mint gondoltam.-nevette még mindig aljas támadóm.
-Ne nevezz ostobának!-kiáltottam rá,de szinte rögtön megbántam,mivel pár másodperc múlva újra ott állt előttem.
-Vakmerő vagy,ez vitathatatlan.-jegyezte meg.-De,vajon akkor is ilyen bátor leszel,ha majd egymagad kell megállítanod egy hozzám hasonló,tomboló fenevadat?
Itt végképp elvesztettem a fonalat.Már azt is nehéz volt megértenem,hogy az egész diákság szörnyszülött,nemhogy ezt.Mégis miféle szörnyet kellene pont nekem megfékeznem?Mért én?És,hogyan?
-Te jó ég!Úgy nézem,te tényleg nem tudtál semmiről,igaz?-kérdezte Damon,jóval szelídebb hangnemben,mint a bátyja.Válaszadásra már nem futotta,így csak gyengéden megráztam a fejemet.Az agyamban beindultak a fogaskereke és elkezdtek vadul kattogni.Kérdések sora cikázott a fejemben.Miért kerültem ide?És,hogyan? Hogyan küldhettek ide a szüleim,ha tudták,hogy mi zajlik itt?Mert,csak tudniuk kellett az egészről,hiszen nem küldtek volna egy olyan iskolába,amiről csak a nevét tudják.
-Tudjátok mit,nem értem ezt az egész idióta helyzetet.Figyi,nem tudom,hogy mit szívtatok,de tuti erős cucc volt.És élveztem itt ezt a kis éjszakai cseverészést,meg minden,de én most eltűznék innen,minél hamarabb!-a végét már kiáltottam,utána kivágódtam az ajtón,levágtáztam a lépcsőn és lélekszakadva rohantam a főbejárat irányába.De,cseppet elszámítottam magamat,így a bejáratnak csapódtam.De nem érdekelt.Eszeveszetten próbáltam feltépni az ajtót,de mind hiába,nem nyílt.
-Oh,nyílj már ki,te átkozott!Nyílj ki,nyílj ki,nyílj már ki!!!-ordítoztam az ajtónak,miközben őrölten püföltem.
-Kisasszony.-szólalt meg az igazgatónő a hátam mögött én pedig megpördültem és így szemben találtam magam vele.
-Miss Nigth,maga meg mit csinál itt hálóruhában?-förmedt rám az igazgatónő.
-Sajnálom asszonyom,de ez a hely kész bolondok háza és én egy percet se maradok itt tovább!-jelentettem ki határozottam.
-Ez nem így működik,Miss Night.Nem mehet el.-felelte teljes nyugalommal a nacs'asszony.
-Mégis miért nem?!Ez nem egy börtön,nem tarthatnak itt fogva!Ez egy iskola és én akkor iratkozom ki,amikor akarok!-mondtam teljesen kikelve magamból.
-Ez jelen pillanatban nem így megy,kisasszony.Amikor beiratkozott ebbe az intézménybe,az volt az egyik kikötés,hogy egészen négy évig tanul itt,ezen idő alatt pedig nem iratkozhat ki és nem változtathat iskolát.
-És mi volt a másik kikötés?
-Az,hogy rendelkeznie kell egyfajta képességgel,ami kiemeli a többi átlagos ember körül.
-És mi az?Mármint mi az,ami miatt kilógok a sorból?
-Kisasszony,nem hinném,hogy ez a legalkalmasabb idő,hogy ezt az információt megtudja.
-Mi az?!-kiáltottam.
-Maga,kisasszony egy ősi Démonvadász generáció utolsó leszármazottja,és ezen felül Látó.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés